Istenes Mária Évát sokan ismerjük, de legalábbis sokan hallhattunk róla az “airbnb” kapcsán. Marcsi az elsők között kezdte Budapesten az “airbnb-zést” a saját lakásával, majd egy éven belül egy újabb lakást vásárolt. Később létrehozta az Ingatlankiadás Okosan blogot, majd ezt tovább növesztve számtalan oktatást szervezett “airbnb-zés” témában, megalapozta az “airbnb-s” szakmai, jogi és adózási ismeretek kanonizálását. Az oktatások kapcsán rengetegen köszönhetik neki az elindulást, vagy azt, hogy helyrerakta az üzemelésüket. Ezek után másokkal együtt megalapította az első “airbnb”-s érdekvédelmi szervezetet, a MAKE-t. Az elmúlt időszakban vásárolt két vidéki apartmant is Békésszentandráson, így most már vidéken is gyakorolja a szakmát.
Gyakorlatilag mindent látott, ahova ez a szakma eddig Magyarországon eljutott, ráadásul a budapesti és vidéki apartmanjainak üzemeltetése során nagyszerű rálátása van a teljes magyar rövidtávú kiadási piacra. Mindezek fényében őszintén érdekelt, hogyan is kezdte, hogyan jutott el idáig, és hogyan látja a jövőt.
Hogyan kezdted az egész “airbnb-t”?
2012 nyarán kezdtem a saját lakásommal, amikor még csak párszáz lakás volt fent az Airbnb-n. Akkor kb. hétvégére jött egy-egy turista, az összes cuccunk ott volt a lakásban. Csak 2015-16 környékén, amikor kezdett bedurvulni, akkor kezdtem elgondolkozni, hogy el kéne hoznom a cuccaimat. A komódban az én cuccaim voltak és csak a gardróbban volt két polc felszabadítva a vendégeknek.
Volt, hogy a közelben kivettünk egy lakást közösen egy barátnővel. Folyamatosan mostunk és otthon száradtak az ágyneműk mindenfelé, haveroknál laktam, vagy a kocsimból éltem. Egyszóval teljesen más volt mint most.
2013-ban vettem egy új lakást, az eddigi lakásommal szemben lévő garzont, ekkor már látszott, hogy ez az “airbnb” már alakul. Hitelre, az első lakást fedezetként használva vettem, akkor a havi törlesztő két-három napnyi, de legrosszabb esetben is öt napnyi kiadásból visszajött.
Hogyan jutottál el a kiadástól az oktatásokig?
Angol bölcsész és nyelvtanár vagyok, de van egy marketing kommunikációs és reklám másoddiplomás végzettégem. Voltam egyébként ingatlanos is. Mindig is imádtam az ingatlanokat, akár csak bekukucskálni ablakokon, vagy megnézni embereknek a lakásait.
Elkezdtem “airbnb-zni”, ahol az angolt, az ingatlant meg a csacsogást ki tudtam használni. Utána jött a blogírás, na az végképp még egy lépéssel közelebb vitt. Éreztem hogy ez így tök jó és azt csinálom, amit szeretek, nem is éreztem munkának.
Ezután jött mindenki azzal, hogy akkor legyenek oktatások. Gondoltam, miért ne, hiszen addigra már napi szinten kávézgattunk, ebédelgettünk emberekkel, és mindenki kérdezte, hogy mit hogy kell csinálni.
Azt azért tudod, hogy 2012-2013-ban fogalma nem volt senkinek, hogy mit hogy kell csinálni. Az Önkorinál, a NAV-nál semmit nem tudtak.
A legtöbbünk meg egyébként korábban soha egy számlát nem írt, egy számlatömböt nem vettünk, semmilyen hivatalos dolgot nem csináltunk. Hirtelen belecsöppenni ebbe az egészbe, úgy, hogy ráadásul összevissza információkat kapsz minden hatóságtól meg hivataltól, na ezen próbálj meg kiigazodni. Szóval összegezve erre akkor láttuk az igényt.
Innentől jöttek az oktatások, és akkor ebben totál kiteljesedett az egész. Amellett hogy pénzt keresek vele, én szeretek olyan dolgokkal foglalkozni, amivel másoknak tudok segíteni.
Hogy szedted össze az Ingatlankiadás Okosan csapatát?
Valcsi (Kis-Vén Valéria) egy ajánlásra jött. Olyat kerestünk, aki nagyon keni-vágja a dolgokat, és ő egy két lábon járó lexikon.
Balázzsal (Schumicky Balázs) az egyik első oktatáson találkoztunk és aztán sokat leveleztünk. Végül egy TV2-s interjút, ahol egy lakást kellett bemutatni, én nem tudtam vállalni, megkérdteztem tőle, hogy nincs-e kedve átvenni, és volt, és innentől kezdve lettünk jóban. Ebből az egészből, meg akik az első pár oktatáson részt vettek, velük közösen gondoltuk, hogy jó lenne valami érdekképviselet, na hát ebből lett a MAKE (Magyar Apartmankiadók Egyesülete).
Mi az amit elértetek a MAKE-val és mi az, amit hiányolsz?
Szerettem volna sokkal több rendezvényt a MAKE-ban. De sajnos ez egy ilyen ördögi kör, amíg nincs elég tagunk, addig egy csomó mindent nem tudtunk csinálni. Viszont egy csomó ember meg akkor csatlakozna szerintem, hogyha aktívabbak lennénk. Kicsit olyan magyar dolog ez, hogy mindenki borzasztóan okos, de ne kelljen érte egy fillért sem fizetni.
Például csomószor volt olyan, hogy terveztünk egy rendezvényt és egyszerűen nem jöttek el az emberek, vagy ráfaragtunk anyagilag, például a legutóbbi rendezvényünkön is. Ha fizetni kell, akkor nem jönnek el, de ugyanakkor meg nem tudom ingyen odaadni a rendezvényt, mert akkor az egész éves tagdíjunk erre megy el.
Egy csomó ember egyébként, aki már most kezd bele, annak fogalma sincs, hogy itt mi történt az elmúlt 6-8 évben, mennyire fejetlenség volt, de tényleg szerintem leírva nem volt semmi normálisan.
Most már ott van egy csomó anyag, és az újak már nem is érzik annyira, hogy valójában mennyi munka van az egész mögött szakmailag.
Vagy ha bármi új rendelet vagy változás kijön, tényleg rengeteg egyeztetés van mögötte, már ha megkérdeznek minket, és azért most már szerencsére egyre többször megkérdeznek, vagy meghallgatnak, és ottvagyunk a köztudatban.
A MAKE szerepe most meg pláne fontos lesz, hogy mennyire lesz majd a mi jövőnk kiszámítható, tervezhető a vírus után, úgy, hogy a hotel lobbi nagyon elkezdett nyomulni ellenünk.
A következő lépés Békésszentandrás. Hogy kerültél oda?
Szarvasi vagyok, ott nőttem fel. Mi voltunk a nagyon kevés család közül az egyik, akiknek sosem volt körös-parti nyaralója, és én mindig nagyon szerettem volna sajátot. Az egész gyerekkorunkat mindenféle körös-parti vállalati nyaralókban, meg rokonoknál, barátoknál töltöttük.
Élveztem csinálni ezt Budapesten, gondoltam, hogy milyen jó lenne a Körös-parton is, ráadásul egy olyan nyaralóban, ahol mi is szívesen elvagyunk. Ez ráadásul ott sem új dolog, már évtizedek óta megy az üdültetés, de inkább az elmúlt 5-10 évben nőtte ki jobban magát. Már itt is vannak nagyobb üzemeltető cégek.
Az egész minden oldalról egy win-win szituáció lett, egyszerűen nem is volt kérdés. A választás nem volt könnyű, mert nem mindegy, hogy melyik holtágon van a ház és a másik szempont az volt, hogy ne legyenek szembeszomszédok. 2016-ban vettem meg a nyaralót és 2017 májusára lett kész, ez lett a Mandala Nyaraló.
Azóta lett egy újabb nyaralónk is, kilebc házzal arrébb találtunk egy eladót tavaly. Addigra ki volt alakítva az első, megvolt a domain, csináltattam logózott táskákat, meg ajándéktárgyakat. Szóval nem akartunk egy újabb nevet adni a másik háznak. Így maradt Mandala Nyaraló, de valami olyat akartunk ami angolul is megállja a helyét. Az eredeti nyaraló lett a Mandala Soul és akkor a másik lett a Mandala Tango.
Szeretnél még újabb nyaralót?
Én egyébként nem bánnám ha lenne még egy, de most már itt is nagyon durván el vannak szállva az árak.
Mennyire tudod ott kiszervezni a munkát, vagy te csinálsz mindent?
A takarításon kívül én csinálok mindent.
De mondjuk azért az nagyon fontos, hogy az adott helyen van-e ismeretséged, megbízható embered, akire rá tudod bízni a nyaralót.
Mert ez teljesen más mint egy lakás. Egyfolytában fűnyírás, gyomlálás, a fenyő tűleveleinek összeszedése, olyan dolgok, amikre egyébként nem is gondolsz, főleg ha soha életedben nem éltél kertes házban. Medencéről meg jakuzziról nem is beszélve, mondjuk nekünk az nincsen, mert ott azért nagyon durva karbantartási feladatok vannak, ha azt a minőséget akarom adni, amit elvárok, vagy megkövetelek.
Másrészt iszonyatosan szeretek “beokosítani” dolgokat, szóval az, hogy self-checkin van nálunk, az már tök alap a nyaralókban is. Egyébként szinte csak belföldi és nagyon sokszor visszatérő vendégeink vannak. Eddig nagyon szerencsések vagyunk, mert szuper vendégeink voltak. Van, akivel még sosem találkoztunk, de jön és beengedi magát, szóval totálisan tud működni az egész.
Most a kerti lámpát tettem rá okos dugaljra, előtte a fürdőszobai melegítőt is rátettem, hogy be tudjam programozni, hogy mikor kapcsoljon be. Szeretjük ezeket a kis kütyüket.
Amit nem “okosítok”, azt is nagyon alaposan dokumentálva, fényképekkel, kis videókkal látok el. Tőlem az érkezés előtti email körülbelül egy háromnapos olvasnivaló.
Mi SZÉP-kártya elfogadók is vagyunk, online le tudják húzni. Általában utalnak, és csak nagyon ritkán ragaszkodnak a készpénzhez, ilyenkor meg valakit megbízunk, hogy vegye át, vagy ha mi itt vagyunk, akkor átvesszük.
Milyen különbségeket látsz a városi és vidéki “airbnb-zés” közt?
Vidéken egy-két év alatt ki tudsz alakítani egy olyan vendégkört, hogy minimálisan kell hirdetned. Ez kábé a szájhagyomány útján terjedő marketing. Egy pesti lakással hiába vagy hiper-szuper, nem fog megtalálni magától egy holland turista, maximum az Airbnb-n, vagy Bookingon. Vidéken ha van egy jól funkcionáló honlapod, Facebook oldalad, Instagramod, és mondjuk még kezeled is őket, akkor rengeteg direkt ügyfelet be tudsz vonzani.
Míg egy belvárosi 50 milliós lakás tizenötezerért megy el éjszakánként, addig a Körös-parton egy 10 milliós nyaraló harmincöt-negyvenezerért megy egy éjszakára.
Vidéken mi főszezonban tényleg csak 7 éjszakát engedünk foglalni és csak mondjuk szombattól-szombatig. Így nincsenek üres járatok sem. Az se mindegy, hogy 3-4 éjszakánként kell ágyneműt cserélni, vagy csak hetente.
Mindenkitől kérek előleget, korábban 3 napokat adtunk az előlegfizetésre, de most levittem 24 órára, és aki komolyan gondolja az így is foglal és általában egy-két órán belül utal is.
Itt általában már novemberben elkezdenek jönni a következő évre a foglalások, és innentől kezdve jönnek a 30%-os foglalók is, pont a holtszezonban ugye. Január-februárban általában már szinte mindenki be van foglalva, max egy-egy hét marad üresen. Egyébként most van egy csomó tök jó új vidéki FB csoport, múltkor kiraktam oda, és pár óra leforgása alatt jött vagy 10 érdeklődés. Ezen a környéken nem nagyon van már olyan, hogy last minute.
A szezon húsvéttól novemberig tart, főleg amióta ilyen gyönyörű őszeink vannak, volt, hogy október közepén is lehetett fürödni a Körösben. Ha van jakuzzid és téliesített a házad, akkor totál ki tudod tolni a szezont, simán a téli hétvégéket és a Szilvesztert is ki tudod adni.
Az utóbbi időben úgy tűnik mintha az “airbnb-s” közösségben kevésbé lennél aktív. Ez így van vagy csak én nem látom így?
Igen, visszavettem, mert amit le lehetett írni, ami kérdésre választ lehetett adni, azt már többszörösen megtettem. Amikor a huszonötezredik ugyanolyan kérdés jön, arra már nincsen türelmem válaszolni. A FB-os megnyilvánulásokból sokkal jobban visszavettem, mert sokszor volt olyan, hogy kérdeznek valamit, én Valcsinak rögtön írok és akkor szegény van, hogy még éjjel 2kor beírja, hogy hogy kell csinálni. Ekkor rájön a kérdező, hogy ja, oké, igazunk van, és akkor kitörli a posztot. És akkor ebből van egy héten tíz. Tök jó, dolgozol vele egy csomót, megint bebizonyítottad, hogy te tudod jól, belemész egy ilyen hülye vitába, persze kiderül hogy te mondod jól, és a végén még törli is a posztot, és akkor se nyoma, se semmi, köszi.
A saját dolgaimra nem maradt idő, de egy számomra totálisan vadidegen embernek tizenhatodszor elmagyarázni, hogy nem csinálja jól, szóval ez sok.
Inkább azt mondanám, hogy régebben volt túl sok, és ahhoz képest nyilván látványos a visszaesés.
Hogyan tovább, mennyire fogsz résztvenni az “airbnb-s” közösségben?
Ha visszatér a régi kerékvágás, remélhetőleg ősszel, és újra aktivizálja magát jobban mindenki, akkor azért biztos hogy én is itt leszek majd. Meg eleve kellene MAKE közgyűlést is tartani, szerintem azért vissza fogunk rázódni.
De most a vidékre fókuszálunk jobban.
Hogyan érintett a koronavírus?
A Covid miatt sokkal olcsóbban tudtam csak hosszútávon kiadni a pesti lakásokat, de ezzel valószínűleg sokan voltak így.
Vidéken két héttel ezelőttig egyáltalán nem lehetett fogadni vendégeket, és ezt nagyon szigorúan is vették, ment még a szomszédok feljelentgetése is. Április-május nekünk eddig inkább a hétvégékről szólt, szóval itt kevésbé fájt, de azért így is buktunk rajta valamennyit. Viszont úgy tűnik, azért a főszezonra megúsztuk, a július-augusztus egyelőre totál érintetlen és mindenki fullon van. Viszont a korlátozások feloldása után ahogy lehetett jönni, már rögtön befoglalták a májusi hétköznapokat is, szóval a május azért jobb lett. Remélhetőleg a szeptember is jobb lesz, ami korábban szintén csak a hétvégékről szólt. Árakat egyébként egyáltalán nem csökkentettünk.
Miben érzed a különbséget a kezdeti “airbnb-zés” és a mostani között? Mennyire tartod jónak a befektetési célú lakások tömeges megjelenését a piacon?
Érzelmi oldalról a kezdeti pályát nagyon hiányolom, ami ugye olyan volt, mintha valami rég nem látott unokatestvér szomszédja, vagy valami távoli ismerős jött volna látogatóba. De amíg nem telítődött a piac, addig nem gondolom, hogy gond lenne azzal, ha valaki befektetési célból vesz lakást és vág bele az “airbnb-be”. Az emberek ha befektetési lehetőséget látnak, hülyék lesznek nem kihasználni.
Az Airbnb egy olyan biztonságos dolog, mint amikor egy külföldi országban vagy és nem mersz enni semmit, és akkor például úgy meg tudsz örülni egy McDonald’s-nak, mert tudod, hogy azt kapod, amire számítasz. Védőhálót tud adni, akár befektetési célból vásárol valaki lakást, akár más célból.
Nekem az a része nem tetszik inkább, hogy tényleg nagyon hotel kinézetű szobákat csináltak az egészből. Közben úgy megváltozott a kereslet is, hogy azok az emberek teljesen eltűntek, akik azért jöttek, mert tökre szerették, hogy valakinek a lakásában szállnak meg. Most már azt igénylik, hogy tényleg szinte hotel kinézetű lakásokba érkezzenek.
Egy kicsit a saját magam ellensége is vagyok, de szerintem tényleg vannak olyan helyek, ahova egyszerűen az “airbnb” nem való. Tehát olyan társasházak, ahol borzasztóan tudják rombolni a lakóközösséget. Amennyire tud segíteni, annyira tud tök jól meglévő lakóközösségeket is totálisan taccsra vágni, hogy 40-50%-ban airbnb-s lakások vannak egy társasházon belül.
Ha a társadalmi megítélését is nézzük, akkor azért van egy csomó konfliktus, mert nem azzal van a gond, aki a saját kis lakását csinosítgatja és "várja a frissen sült pitével” a vendéget, hanem tényleg aki nagyiparban csinálja és nem foglalkozik vele. Már ha nem foglalkozik vele, mert persze ezt is ugyanúgy lehet jól csinálni.
Hogyan látod az “airbnb-zés” jövőjét a vírus után?
Az országok közötti ilyen szabad rohangálás, úgy, hogy a kutya meg nem kérdezi, hogy te éppen valamilyen betegségben, vírusban, bármiben szenvedsz, és felszállsz egy gépre, és 12 óra múlva Tajvanon vagy, na ez egyszerűen nem volt normális dolog. Ráadásul ha ez így be fog sűrűsödni, hogy itt most már tényleg akár tavasszal-ősszel minden évben vírusok lesznek, meg ilyen nagyon durva lezárások, akkor én nem tudom, hogy ez hogy fog valaha is normálisan helyreállni.
Meg hát ugye lakossági szinten is hogy fogják ezt tolerálni az emberek. Mert azért lássuk be, hogy tényleg nem mindegy, hogy egy lépcsőházban hetente megfordul ötven vadidegen háromnaponta cserélődve, vagy mondjuk ugyanaz a lakóközösség jár ott napi szinten.
Ha februárban kérdezed ezt tőlem, akkor teljesen más választ adtam volna, de aztán gyakorlatilag egyik napról a másikra eltűnt ez az iparág, vagyis inkább lebeg egy ideje. Bár ettől függetlenül az is lehet, hogy ugyanezzel a lendülettel egy-két nap alatt fog visszaállni minden, mintha mi sem történt volna.
Mire vagy a legbüszkébb az “airbnb-s” karriered során?
Így a végéről látom azt igazán, hogy annyira egymásra épültek a dolgok. Beszélsz és mersz beszélni angolul, és bele mersz vágni egy ilyenbe, aztán oké, akkor felregisztrálod a lakásodat és akkor angolul kell kommunikálni emberekkel. Az is benne van ugye, hogy tökre szereted a vendéglátásos részét. Aztán hogy utána akarsz járni az egésznek jogilag, adózásilag. Erre oktatásokat csinálsz, majd egy érdekképviseletet.
Egymásra épülő sok kis picike sikerélmény, és látod, hogy azzal tudsz foglalkozni munkaként, amivel másoknak segítesz.
Tök jó dolog, hogy ha valaki olyan munkát csinál, amit élvez és amivel másokat hozzásegít ahhoz, hogy rendben legyenek az adózási ügyei, az adminisztrációja.
Nyilván emellett rengeteg szuper pozitív sztori van a kiadásból, szenzációs vendég találkozások, főleg még az elején, amikor személyesen fogadtam a vendégeket.
Tartod a kapcsolatot vendégeiddel?
Képzeld, egyszer fogalmam sincs kitől, de biztos hogy egy vendégtől, kaptam postán egy Boldog Karácsonyos üdvözlőlapot. Egy-kettőből lett Facebook barát, meg névjegykártyát cseréltünk, vagy elmentünk sörözni, szóval biztos, hogy lenne olyan, akire ha ráírnék, akkor emlékezne rám. De egyébként intenzíven nem tartom senkivel a kapcsolatot.
Mik a legjobb “airbnb-s” sztorijaid?
Egyszer amikor kint voltam New Yorkban és bevezették az Experiences-t, akkor volt egy airbnb-s találkozó, amire elmentem, és egyszer csak a semmiből megjelent Brian Chesky, ami tök jó volt. Nyilván volt alkalom közös fotót csinálni.
Két kicsit elvont brit srác érkezett valami irodalmi fesztiválra, akik előbb Hamburgban, vagy Münchenben szálltak át, vagy ott is voltak, na mindegy. De ott annyira megtetszett nekik egy “Opa ist super” (Nagypapa szuper) feliratú piros mézeskalács szívecske, hogy gondolták, hogy az milyen jó lesz Mariának, a budapesti házigazdájuknak. Annyira cuki volt, ahogy átadták ezt a kis szívecskét, ami azóta is megvan.
Egyszer volt egy srác, aki Skóciából indult el biciklivel. Befoglalt, és mondta, hogy nemsokára ott lesz, és akkor kérdeztem, hogy mivel jön repülővel vagy vonattal, mert akkor megírom, hogy jut be a lakásba. És akkor mondta, hogy nem, bringával. Aztán megérkezett egy kis versenybiciklivel, fölhozta a lakásba, letámasztotta az előszobában. Azt hiszem, a Duna-mentét tekerte végig.
Az interjú egy lehetséges interjúsorozat első része, jelezzétek, ha tetszett, és azt is, hogy kit látnátok szívesen a legközelebbi interjúkban!